Tegnapelőtt, 2021. október 11-én a norvég fővárosban, Oslóban püspökké szentelték és beiktatták hivatalába Ottar Mikael Myrseth atyát, a missziónkat is magába foglaló Északi Katolikus Egyház skandináv egyházmegyéjének új elöljáróját. A szentelés helyszíne norvég testvéreink kis katedrálisa volt.
Ottar atyát már 2019 őszén püspökké választották, de szentelését a koronavírus-járvány miatt több ízben el kellett halasztani.Isten áldását kérjük az új főpásztorra és szolgálatára!
Dr. Roald Nikolai Flemestad atya a tegnapi nappal megyéspüspöki szolgálatát befejezte ugyan, de a Scrantoni Unió európai missziós püspökeként továbbra is ő vezeti az Északi Katolikus Egyház Skandinávián kívüli közösségeit, így a magyar missziót is.
Balról Ottar Mikael Myrseth püspök, jobbról Roald Nikolai Flemestad püspök
A mai napon, 2021. október 10-én, a gyömrői idősotthon kápolnájában tartott szentmise keretében Széles Tamás atya megkeresztelte és – elöljárói engedéllyel – megbérmálta Erzsébet nővérünket. Különleges esemény ez missziónk életében, mivel 2012-es alapításunk óta ez volt az első keresztelőnk (eddig minden tagunk már megkeresztelten csatlakozott hozzánk).Érdekesség, hogy Erzsébet édesanyja annak idején szintén ókatolikus színekben részesült a keresztség szentségében.Isten bőséges áldását kérjük új tagunkra!
1871. szeptember 22. és 24. között, azaz éppen 150 évvel ezelőtt zajlott a Müncheni Katolikus Kongresszus (Münch/e/ner Katholikenkongress), amely az egyik meghatározó állomás volt az ókatolikus mozgalom önálló egyházzá/egyházakká válásának – kényszerű – útján.
A kongresszuson több mint 300 küldött vett részt Németországból, Ausztriából és Svájcból, de más országokból is érkeztek vendégek. A kísérő rendezvényeken körülbelül 8000-en jelentek meg.A küldöttek az ókatolikus mozgalom nevében – többek között – hitet tettek az eredeti katolikus hit mellett, elvetették az I. Vatikáni Zsinat azzal össze nem egyeztethető újításait; szükségesnek tartottak bizonyos egyházi reformokat, különösen a világi hívek bevonását az egyházi döntésekbe; kiálltak a más egyházakkal folytatott párbeszéd mellett (ez nagy horderejű döntés volt, hiszen Róma elutasította a dialógust – katolikus részről éppen az ókatolikusok lettek az ökumené úttörői).
A jövő, a későbbi önállóvá válás szempontjából meghatározó jelentőségű döntés született: az önálló ókatolikus lelkipásztori szolgálat megszervezése. Célja az volt, hogy a mozgalom tagjai számára biztosított legyen a szentségek kiszolgáltatása, a szentmisén való részvétel lehetősége (a hivatalos katolikus egyházban ez már akadályokba ütközött, a kiközösítettek esetében kifejezetten tiltott volt).
Papp Ferenc testvérünket 2021. augusztus 7-én Dr. Daniel Gerte, az Északi Katolikus Egyház német-magyar adminisztratúráját vezető általános püspöki helynök Szombathelyen, szentmise keretében beiktatta a lelkipásztori munkatársi szolgálatba.
Isten áldását kérjük az új lelkipásztori munkatársra és szolgálatára!
A képen balról jobbra: Dr. Daniel Gerte, P. Michael Maier OPR apát, Papp Ferenc lelkipásztori munkatárs.
Három kedves német testvérünk, P. Michael Maier OPR apát úr, Dr. Daniel Gerte, az Északi Katolikus Egyház Németországért és Magyarországért felelős általános püspöki helynöke és Michael Berghoff, a német-magyar ókatolikus adminisztratúra munkáját segítő Martinuswerk egyesület vezetőségi tagja 2021. augusztus 6. és 8. között Szombathelyre látogatott, hogy zarándokként tisztelegjen a város (illetve az egykori Savaria) nagy szülöttje, Szent Márton püspök előtt, és találkozzon magyar missziónk tagjaival, barátaival.
Az augusztus 7-i délelőtti városnézést (ennek részeként a szent szülőházának hagyomány szerinti helyén felépített templom megtekintését) és a magyar testvérekkel közösen elfogyasztott ebédet tartalmas beszélgetés követte az ókatolicizmus helyzetéről, az Északi Katolikus Egyház, benne a német-magyar adminisztratúra életének aktuális kérdéseiről, különös tekintettel a magyar misszióra.
A találkozót német és magyar nyelvű szentmise zárta, amelyben az általános püspöki helynök beiktatta a lelkipásztori munkatársi szolgálatba missziónk tagját, Papp Ferenc testvérünket.
Augusztus 6. és 8. között német ókatolikus zarándokok – köztük missziónk régi barátja, P. Michael Maier OPR apát úr és az Északi Katolikus Egyház Németországért és Magyarországért felelős általános püspöki helynöke, Dr. Daniel Gerte – látogatnak Szombathelyre, hogy tisztelegjenek a város szülöttje, Szent Márton püspök előtt, és találkozzanak a magyar ókatolikus közösség tagjaival, barátaival.
Az augusztus 7-én, szombaton délután tartandó beszélgetésre, valamint a fél 6-kor kezdődő német és magyar nyelvű szentmisére szeretettel várunk minden érdeklődőt.
Június 8-án kezdődött amerikai anyaegyházunk, az észak-amerikai Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház (Polish National Catholic Church) teológiai kérdésekkel foglalkozó bizottságának (Church Doctrine Commission) aktuális ülése Scrantonban. A bizottság a hit, a morálteológia és az egyházfegyelem kérdéseivel foglalkozik két napos ülésén.
Az első sorban: Jaroslaw (Jerry) Rafałko, John Mack, Anthony Mikovsky, Paul Sobiechowski és Bernard Nowicki püspökök, a második sorban: Scott Lill, Robert M. Nemkovich, Jr., Zbigniew Dawid, Michal Gitner atyák
A kibontakozóban lévő – de önálló egyházzá még nem vált – ókatolikus mozgalom számos jeles képviselője gyűlt össze helyzetelemzésre, a további lépések átgondolására 1871. május 28. és 30. között – a pünkösdi időben – a bajor fővárosban, Münchenben.
Ignaz von Döllinger professzort, a mozgalom szellemi vezetőjét nem sokkal korábban exkommunikálta, azaz kiközösítette, eltiltotta a szentségektől a münchen-freisingi érsek. Ez előrevetítette a mozgalom tagjainak jövőjét.
A találkozó résztvevői ebben a helyzetben fogalmazták meg az ún. “Müncheni Pünkösdi Nyilatkozat”-ot (Münchener Pfingsterklärung), amely kimondja, hogy minden katolikusnak kötelessége ragaszkodni a régi, tiszta katolikus hithez, elutasítani a megalapozatlan újítást, így az I. Vatikáni Zsinat “dogmáit” is. Jogtalannak nyilvánítja a püspökök részéről a mozgalomra gyakorolt nyomást, érvénytelennek az ellenállás miatti kiközösítéseket – a történelem folyamán először fordul elő, hogy nem azért közösítenek ki híveket, mert új tanokat képviselnek, hanem azért, mert ragaszkodnak a régi, eredeti katolikus hithez. A nyilatkozat aláírói kifejtik abbéli reményüket, hogy sor kerül majd jogos reformokra, az egyházban tapasztalható visszaélések megszüntetésére, és az összegyház egységének megőrzése mellett a helyi egyházak nagyobb önállóságot kapnak. Azt kívánják, hogy minden egyháztag részt vehessen az egyház döntéseiben, vagyis a szinodális, a világi híveknek is döntési szerepet biztosító egyházi struktúra mellett állnak ki.
A nyilatkozatot 1871 júniusában ismerhette meg a közvélemény, amikor megjelent a német sajtóban. Az ókatolicizmus történetének egyik fontos dokumentuma.
Hetven évvel ezelőtt, feltehetőleg 1951. május 9-én vagy 10-én, a lengyel kommunista rezsim börtönében, máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Józef Padewski, amerikai anyaegyházunk, a Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház (PNCC) lengyelországi egyházmegyéjének püspöke (az amerikai lengyelek által alapított egyház az első világháború után az anyaországban is létrehozott egy missziót, illetve egyházmegyét).
Az életének 58. évében járó főpásztort – akit 1942-ben már a Lengyelországot megszálló németek is letartóztattak – a kommunista verőlegények megkínozták, és egyes források szerint meg is gyilkolták. A gyilkosság ténye ugyan nem bizonyított, ám a fogság és annak körülményei nyilván mindenképpen szerepet játszottak a püspök halálában.
Józef Padewskit a PNCC-ben és az Utrechti Unióhoz tartozó Lengyelkatolikus Egyházban (amely a püspök egyházmegyéjéből jött létre) mártírként tisztelik.
Ma 150 esztendeje, 1871. április 17-én közösítette ki Gregor von Scherr müncheni érsek a (római) katolikus egyházból az ókatolicizmus szellemi atyját, Ignaz von Döllinger professzort (a képen), mivel az lelkiismereti okokból nem volt hajlandó elfogadni a pápai tévedhetetlenség és a pápai egyetemes jurisdikciós primátus (a pápa korlátlan egyházi teljhatalma) dogmává nyilvánítását.
Hálát adunk Istennek azokért a bátor emberekért – teológusokért, papokért és világi hívekért egyaránt -, akik az eredeti katolikus tanításhoz ragaszkodva – sokszor nagyon komoly egzisztenciális kockázatot vállalva – szembeszálltak Róma megalapozatlan hitbeli újításaival.
