1871. szeptember 22. és 24. között, azaz éppen 150 évvel ezelőtt zajlott a Müncheni Katolikus Kongresszus (Münch/e/ner Katholikenkongress), amely az egyik meghatározó állomás volt az ókatolikus mozgalom önálló egyházzá/egyházakká válásának – kényszerű – útján.
A kongresszuson több mint 300 küldött vett részt Németországból, Ausztriából és Svájcból, de más országokból is érkeztek vendégek. A kísérő rendezvényeken körülbelül 8000-en jelentek meg.A küldöttek az ókatolikus mozgalom nevében – többek között – hitet tettek az eredeti katolikus hit mellett, elvetették az I. Vatikáni Zsinat azzal össze nem egyeztethető újításait; szükségesnek tartottak bizonyos egyházi reformokat, különösen a világi hívek bevonását az egyházi döntésekbe; kiálltak a más egyházakkal folytatott párbeszéd mellett (ez nagy horderejű döntés volt, hiszen Róma elutasította a dialógust – katolikus részről éppen az ókatolikusok lettek az ökumené úttörői).
A jövő, a későbbi önállóvá válás szempontjából meghatározó jelentőségű döntés született: az önálló ókatolikus lelkipásztori szolgálat megszervezése. Célja az volt, hogy a mozgalom tagjai számára biztosított legyen a szentségek kiszolgáltatása, a szentmisén való részvétel lehetősége (a hivatalos katolikus egyházban ez már akadályokba ütközött, a kiközösítettek esetében kifejezetten tiltott volt).
A kongresszusról bővebben (német nyelven): https://www.alt-katholisch.de/wegstationen-4/