Széles Tamás vagyok, 1973-ban születtem, Budapesten. 1995-ben diplomáztam a Színház -és Filmművészeti Főiskola prózai színész szakán, azóta is színészként dolgozom, 2013-tól szabadúszóként, budapesti és vidéki színházakban, továbbá sokat szinkronizálok.

2004-ben tértem meg, ekkor gyökeresen megváltozott a gondolkodásom és az életem. Több teológiai főiskolán hallgattam éveket, majd 2010-ben, a Sanctus Teológiai Intézetben szereztem egyházi, azaz nem akkderitált kimeneti végzettséget (MDiv). Szakdolgozatomat összehasonlító vallástudományi témában írtam, A felekezetközi teológia vázlata címmel.

2012-ben megalapítottam a Magyar Óaktolikus Missziót, a magyar ókatolikus hagyományok újjáélesztésére, és három éves útkeresés után, 2013-ban, Martin Charlesworth püspök szentelt fel érvényesen a kisebb rendekre, a diakonátusra és a papságra (Arnold Harris Mathew püspök ókatolikus szentelési vonalán), majd 2014-ben, Nils Bertil Persson svéd érsek szentelt püspökké, utrechti ókatolikus és anglikán szentelési vonalakon. Ez a felszentelés Kubinyi Viktor, az első magyar ókatolikus püspök örökségének szentségi átadására és folytatására is irányult.

Nagy hatással volt rám Karl Rahner, Paul Tillich, Charles Harold Dodd, Gerd Theissen teológiája és munkássága. Figyelemmel adózom az ókorkutatásnak, különösen John Dominic Crossan munkásságának, és a héber, görög bibliai szövegek mellett figyelmet fordítok az arám nyelvű P’shitta szövegének exegézisére is, melybe felszentelő püspököm, Nils Bertil Persson vallástörténész professzor vezetett be.

Hiszem, hogy a Bibliát legjobban a zsidó-arámi hagyományok, idiómák, kulturális és vallási szokások ismeretében lehet megérteni. Úgy vélem, akkor lehet Isten igéjét és Jézus Krisztus tanítását hatékonyan hirdetni, ha a kétezer évvel ezelőtti szavakat mai, modern módon, közérthetően tolmácsoljuk, és a mindennapi életben használható eszközként tudunk élni velük.

Püspöki jelmondatom: “Ut peccatis mortui, justitiæ viveremus.”, idézet Szent Péter második leveléből: “Hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk.” (2Pt 2,24), ami arra int, hogy mindazt a hibát, bűnt és tévedést, mit az emberi önzés kétezer év alatt Jézus tanítására hordott, eltávolítsuk, és egyedül Isten igazságában éljünk.