Százötven esztendővel ezelőtt, 1872. szeptember 20. és 22. között tartották Kölnben a Második Ókatolikus Kongresszust, amely az egy évvel korábbi müncheni kongresszushoz hasonlóan fontos állomása volt az ókatolicizmus – kényszerűségből történő – önálló felekezetté válásának.
Kölnben határozat született egy bizottság felállításáról, amelynek feladata a püspöki-szinodális, az egyházkormányzatban a világi híveknek is komoly szerepet biztosító egyházi alkotmány kidolgozása és az első ókatolikus püspök megválasztásának előkészítése volt.
A kongresszus – az előző esztendeihez hasonlóan – hitet tett a keresztény felekezetek párbeszéde, a keresztény egység mellett. Joseph Hubert Reinkens professzor, a későbbi első német ókatolikus püspök hangsúlyozta, hogy a párbeszédben részt vevő közösségeknek készen kell állniuk a szükséges reformokra, illetve az ökumené, a keresztény egységre való törekvés nem csupán a teológusok, hanem az egész egyház szívügye kell legyen: “Az egyesülésnek a hívők köréből kell kinőnie, a szeretet ereje és a tudomány hatalma által.”
A kongresszusról bővebben (német nyelven): https://www.alt-katholisch.de/wegstationen-6/?fbclid=IwAR1kiwsZ4ytiG3gqRXSgOifXZKZ-ROpNdJ6I9Ix-5reMJyLtrl8uwVZQ8qc